Bejelentés



Igazgyöngyök
Találd meg a lelked mélyén szunnyadó igazgyöngyöt

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Linkek



Ki vezet ki Miért, hogy egykor híd állott, s most szakadék tátong, komor? Miért, hogy szétesőbe minden, mi azt reméltük, összeforr? Miért a magányos tömeg, szíved ki érti meg? Miért, hogy elhiszed, e rideg világ magából kivet? Miért nem üdvözülhetsz, miért sírsz a világtól távol? Miért, hogy a gyarló nevet, s messzire menekül, ki bátor? Miért nem hiszel, s ha kell, lelked el miért adod? Miért, hogy a pénz az Istened, magad keménynek miért mutatod? Miért nem sírsz, ha feszít, a bú, s a fájdalom belül? Miért bántasz, ha neked is fáj, hogy lehet jó neked, kegyetlenül? Miért nem teszed le végre örökre elnyűtt, mocskos ruhád? Ha nem tudod többé már viselni, miért adja mindig valaki rád? Miért nem hallgatsz szíved szavára, hogyha szólít hideg éjen? S ha lángja elalszik, mondd, ki vezet ki sűrű vadonból a sötétségben?
Ki vagy Ki vagy, s hol álltál, mikor sírtam, s feszített belül? Szerettem is, azt hiszem, de hogy lehettem mégis egyedül? Miért keresed azt, mit nem vártál? Szíved börtönébe hogy zártál? S ha kinyitod az ajtót, el miért nem repül, lelkem megkötözve miért ücsörög egyedül? Éltem, vagy csak gondoltam, hogy élek, mivel majd egyszer meg fogok halni? Ideje volna felébredni, s többé nem akarok már elszaladni. Ki vagy, tudod-e mondd? Azt hiszem én már végre igen. Leszel-e, mi lelkedbe vésve sötét barlang mélyén pihen? Akarod-e már élni azt, mi veled egy, s nem olyan, mintha, vagy azt hiszed az vagy csupán kinek neve az ajtódra ki van írva. Ki vagy, akarod-e végre tudni? Én már nálad jobban tudom. Valami monoton zúg füledbe, hagyom- az igazat épphogy súgom. Ha hiszed, hogy élsz valóban, s akarod tudni, hogy Ki vagy, kérlek, ne hagyd már elveszni az útvesztőben önmagad!
Anyám Sűrű szitán felettem ülnek mind az angyalok, azt hittem, végre békére leltem, s szememből árva könny csorog. Mondd hogy lehettél, ha most semmivé vált mosolyod? S hogy hihettem, mit nem ígértél; mellettem örök szolgálatot? Én sírok, vagy az angyalok? Arcomra hull meleg permet kellene még, hogy érezzem, szívem ott feszül szíved mellett. Becsuktam minden ablakot Becsuktam minden ablakot, az árnyékban megnyugodhatok. Szüntelen napsugárban lelkem lobbanó lángban mostanra megkopott. Hagyd most a napot! Szeretném végre beszívni az árnyak hűvös alkonyát, ha megvirrad, vagy fáradtan fordul a Nap, a zeniten az éj kékjébe át. Becsuktam minden ablakot. Hagyom, hadd süssön a Hold. Fürödhet végre lehunyt szemem, fénye álmok sűrűjébe. Elfáradtam a vakító színességet nézve. Fehérségben mind színekre éhezem besötétült már merengő szemem: Belülre nézek, emlékezem. Kedves, az éj... Kedves, az éj úgyis lejő, ne félj! Az árnyak, miket a fényben nem látnak félszeg katonák, megelevenednek, ha kialudt minden világ. Kedves, ne félj: sötétség borul, mire fény nem derült, most bealkonyul. Fáj, hogy a régi elvész; majd eljő az új! Kedves, ha itt a pirkadat, ne ijedj meg attól, mi itt marad. Bár szemednek még a fények fájnak, véget vetnek az éjjeli násznak. Talán… Talán fejre állt- hiszi- a világ hogy rendesen, jó úton halad, s hogy úgy is maradt, gondolhatja azt, hogy csak Ő az, akit nyomaszt, mert úgy a vér a fejbe száll, s hátha a világ is fejre áll? De aztán mivel kába, gondolja, mert gyáva, hogy hátha mégis ő van jól, s a világa, az van éppen fejen? Mert neki egy babér sem terem… Sajnos már nem emlékszik, Az időnek hála, hogy ő van-e rosszul, Vagy a világa, az szeretné-e magát felfordítani? Mert azt érzi, hogy semmi sem az, ami… Angyal Mosolyod büszke jóság benned minden valóság. Fátylad ha néha fellibben új vér csörgedez ereimben. Szívem szomorú titka; testemen halál-kalitka. Hogy vágyom rá, hogy gyógyíts, Hogy szebb jövővel bódíts! Szomorú szemed éltet, epedek örökre érted. Angyali alakod tiszta, lelkem hitedet issza. Bolyongok két világ között, Belém a remény költözött. Vágyom, hogy egyszer elérlek, S eggyé válok tevéled. Időtlenül Most, a holdfényben tükröződik néhány felleg, órákra nyúlnak apró percek. Hallom, hogy megáll, majd zökken az idő, mélyről, a végtelenből távoli dallam jön elő. Érzem; megdermed, s szétfoszlik a múlt, fel sem fogtam mikor, de a lét a végtelenbe fúlt. Zuhanok parttalan, s nem tudok megállni, nem baj, jöhet, történhet már bármi! Nem őrzöm többé keményebbik felem, s ezt a pillanatot majd meg nem érthetem. Talán akkor eszmélek múló valómra újra, ha a sercegő pillanat a tollpihét, mi utánad itt maradt, vállamról lefújja. Örök pillangó Érzek azt hiszem, s mégsem igazán. Itt rekedtem két világ között egy újnak hajnalán. Lélegzek azt hiszem, vagy csak úgy emlékezem? Kiszáradt a torkom, s erőtlen a kezem. Szerettem azt hiszem, vagy csak úgy gondolom? Testem uralta életem, vezetett egy földi hatalom. Most feladom. Kérlek, legyen, mit belül érzek- vezess, s mutasd meg nekem, mit úgy hívnak: KEGYELEM! Elindulok feléd, nem küzdök tovább, ezüst fény csillan szívemen át... Bábból, mint pillangó magasba repül, lelkem száll végre végtelenül. Gyermek Gyermek, ne feledd, miért születtél, légy éber! Ne hagyj fel a reménnyel! Szíved még patyolat-tiszta Ne add hitedet vissza! Gyermek, ne feledj hinni! Ne add fel vágyad! Éljen benned az örök varázslat, mint egykor a mesében! Eljöhet a földre az Éden! Gyermek, szeresd mind, ki gyermek! Lehet hogy feje ősz ennek, annak meg teste agg, lelke mégis fiatal marad! Gyermek, bízz magadban, kérlek! S ha a felnőttek már nem is remélnek, Te emlékezz mosollyal arcodon, hogy Teremtőddel játszottál egykoron! Készülök hozzád Szívem fehérbe öltöztetem csak hagyd, hogy megmossam arcomat. Csendbe burkolózom, összekulcsolom kezem megszentelt a pillanat. Hagyom, hogy átjárjon a kegyelem, mint esti szellő a parti fákat, nyugalom vonul át szívemen, lecsitult békében megint a varázslat. Készülök hozzád, s indulok is már, ablakod, ajtód régóta nyitva. Ünneplőben vagy, fehér ruhád fényben úszik, mosolyod tiszta. Úgy vágytam már a találkozásra, hogy megosszad vélem otthonod! Nem hittem volna, hogy valaha látom szelíd-szomorú mosolyod! Béke Testem mély álomba merül Lelkem hosszú álomból éled. Úgy vártalak már téged, s soha nem kiáltottam érted! Ki most bennem létére ébred, messzire lát, s a sötétben érzi fényed. Hol kezdődik hangom, s merre a hely, hol már a csend honol? Meddig Én szólok csupán, s ki az, ki belőlem válaszol? Szeretném megérteni e bús világot, de azt hiszem, ő nem érti magát. Bölcsességet ki adhat annak át, kinél a rosta fel nem fogja az erényt, titkot és csodát? Megérint, és végigszánt a csend, kietlen, sűrű semmi idebent, s mégis rúgkapál, dolgozik vadul, az ész rója köreit, tudatlanul. Felmentem agyam. Apró hurkait még szőné az elme, ne nincs értelme. Bár tudom, hogy itt hagyom, mi voltam egykoron! Nem siet, monoton dalára az ész sivár táncát nem járja! A falon túl más világ van. Megnyugtató; itt már jártam. Eldobta fegyverét a béke, S ezzel múltunknak, jövőnknek vége. Szétterül, delejez az örök jelen, S csendbe burkolózik szívemen.





Hírek
legújabb versek

Fogadjátok sok szeretettel legújabb verseimet! Alba

vélemények

Véleményedet, gondolataidat ide írhatod

tovább >>








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!