Bejelentés



Igazgyöngyök
Találd meg a lelked mélyén szunnyadó igazgyöngyöt

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Keresés a honlapon



Hírek
legújabb versek

Fogadjátok sok szeretettel legújabb verseimet! Alba

vélemények

Véleményedet, gondolataidat ide írhatod

tovább >>





Leila ébredése (részlet) … Ahogy félrehúzta a fák ágait, Leilának meghökkentő élményben volt része: Még átsejlett ugyan a valóság, de a tündérvilág egyre nagyobb erővel ragyogott fel. A párás, fülledt langymeleg szellő mosta fűszálak érezhetően mély titkot rejtettek. Elindult a vibrálás irányába, amerre a megérzései irányították: lehajolt. Hajlékony, vékony alakja úgy ívelt a lombok ágai közt, mint különös, ismeretlen ámde nemes fa törékeny ága. Szerette volna megmagyarázni valakinek, hogy mindez hogyan is lehetséges. Hogyan szökhetett észrevétlenül a valóság egy piciny kis résen át a mesevilágba, de mindhiába: gondolatai cserbenhagyták. Mégis, ami az utóbbi napokban vele történt, úgy csendült emlékezetében együtt, mint halhatatlan mennyországi szimfónia. S bár hangjai külön- külön szólaltak meg, mindemellett az érzékeny és fogadó fülnek, a léleknek a végén csodálatosan együtt zengtek, olyannyira, hogy a boldog felismeréstől Leila halk kacajban tört ki. Azonnal megbánta. Amit látott, megdöbbentő, mégis csodálatos is volt egyszerre. Megdörzsölte szemét, hátha kitisztulnak érzékei, kezét azonban egy puha, furcsán érdes kar húzta vissza. Megfordult. És onnantól nem tudta eldönteni, hogy mindez álom, vagy valóság-e. Egy Margaréta állt vele szemben, akinek levél karja már visszahajlott virága mellé. Zavartan keresgélni kezdett emlékei között, mit is szokás tenni, ah az ember szép szemű, kedves mosolyú margarétával találkozik, de mindhiába. A szünetet a Margaréta törte meg, gondolatban folytatván párbeszédet a lánnyal. Furcsa, de Leila ezen már egyáltalán nem lepődött meg. - Mindezt szeretnéd megérteni, ugye? Gyere körbeviszlek, s megmutatom! Ne higgy a szemednek, csak a lelkedre figyelj!- mondta lágyan, s közben kellemes, kissé szúrós margarétaillatot hozott a lány felé a szél. - Nem akartam elhinni, amit gyerekként még tudtam: hogy ti minden értetek. Jobban ismertek engem is, mint gondolnám. Majdnem elsírta magát ettől a felismeréstől, de a viráglány nem hagyta, hogy sokáig búslakodjon. Karon fogta, s mint egy barátnő, végigvezette a tisztáson. Ott meglepő dolgok fogadták, s olyan természetességgel nézte most már őket mégis, mintha esőcseppeket látna ablaküvegen peregni. Kislányként ugyan abból is varázslatos világokat szőtt, de most ez a világ nem esőcseppekből állt, hanem csodásabbnál csodásabb lényekből. A közelben két tölcsérszerűen szétterülő gingkolevél összefordult, s belőle a másik oldalon parányi, selymes ruhás tündérek léptek elő. Kicsik voltak és kedvesek. Számára érthetetlen nyelven beszéltek, de annál nagyobb összhangban tevékenykedtek. Munkájuk nyomán szebbnél szebb szivárványok, s fénynyalábok keletkeztek. Azok alkotóik kezét elhagyva bodrozódtak, fodrozódtak, aztán tovaszálltak az égen. Messzebb, lepényhalszerű, levegőben úszó lényeket pillantott meg világos színekben pompázva. Amint jobban megfigyelte őket, látta, hogy a hátukon szintén manók utaznak. Aztán hatalmas liliomtölcséreket látott. Megnézte jobban őket. Fehérségük már- már vakító volt. Hogy a limlomillat bódíthatta el, vagy az az éteri rezgés, mely ahogy a tölcsérük felé közeledett, egyre jobban erősödött, nem tudta, mint ahogy már annyi más dolgot sem tudott biztosan: elmosódtak a határok teste, feje, gondolatai és érzékei között. A levegőben fényszitakötők rezegtették szárnyukat, s úgy érezte, egyre melegebb, s intenzívebb lett a levegő. A gyomrában valami dobolni kezdett, s füle egyre jobban zúgott. Kilátástalan harcnak tűnt ellene küzdeni. Hagyta, hogy a Nagy Tölcsér legyőzze őt. Beszippantotta az a hihetetlenül vakítóan fehér valami, s elkezdett gomolyogni. Ahogy átjutott, meglepődött. A tölcsérben nem volt semmi. Furcsán kellemes érzés tört rá. Azt érezte: csakis őrajta áll, akar-e valamivé válni, vagy sem. Azért még élvezte a határtalan semmivel való egyesülést, és azt, hogy mindezt végre megértette: Akkor és ott fog megnyilvánulni, amikor és ahol akar. Kicsit eljátszadozott még a gondolattal, milyen és szeretne lenni, fekete vagy fehér, gömbölyded, vagy hegyes, majd tovább időzött a végtelen csodájában. Puha volt és megnyugtató. Hamvas és légy. Bágyadtság töltötte el. Lelke minden szegletéből kiürült a sok-sok fájdalom és szeretetlenség. Annyira a szeretetben fürdött, hogy már-már maga volt A SZERETET. - Hogy miért van mindez, csupán azt szeretném megkérdezni tőled. - gondolta, vagy kérdezte? Bizonyosságképpen azonnal választ kapott: - A földi létetekhez hozzátartozik minden megtapasztalás. Akkor értitek csak meg, hogy minden a lélek izgalmas kalandja, ha rájöttök: végső soron és végtelenül színes LELKEK vagytok. Azért végső soron, mert test nélkül sem szűntök meg létezni, s azért végtelenül, mert... Nem fejezte be. Maradjon ez s az ő megtapasztalása, hiszen a kaland még nem ért véget. A végtelen fényesség égboltján egyszerre susogó, surrogó hangra lett figyelmes. A hangot örvénylés követte. A nagy fényességből sötétebb, orkánszerű, tölcsérben végződő kavargás vált ki, s benne világok, s univerzumok pörögtek szűnni nem a akaró örök mozgásban. Amerre szíve húzta, azt a forgó labdacsot figyelte meg most közelebbről: Földhöz hasonlónak, csak vibráló neonszínűnek látta. Amikor közelebbről kezdte szemlélni, megfigyelte, hogy körülötte is kis fénygömböcskék, labdacsok forognak sugárszerű fénypásztával, mely leginkább átlátszó kristályrácshoz hasonlított. Nem! Inkább mint egy pitypang, ha megérik, s a szellő hatására elbocsátja kis magjait! A sugárzó virág is útjára engedte belőle született kis fénymagjait. A sok kis magocska táncra perdült. Hogy az örömtől, vagy mástól, nem tudni, de érezhető volt: nem tehettek mást. Aztán csillagokat szórtak. Mielőtt az anyavirág kiengedte volna gyermekeit, forogni kezdett. Úgy fogott, pörgött, mint egy óriáskerék. Kis fényutasai azért növeszthettek ejtőernyőt,- mert kétségtelen, azok nem kristályok, ejtőernyők voltak- hogy ha útnak indulnak, szerencsésen földet érjenek. Imbolyogtak, ide- oda kalimpáltak. Zizegtek, rezegtek, várták a Megérkezést. Aztán elengedték anyácskájuk puha szoknyáját, s útnak indultak a végtelen messzeségbe. Leszálltak a Földre, s emberlélekmagvakká váltak... Most hatalmas harangvirágot látott Leila. Ahogy ide-oda ringott, meglódult közepében zöld bibéje, s a puha bársony harangbelső megzendült. Éteri hangot hallatott. Ennyire emlékezett még, aztán már csak arra, hogy a harang egyre hangosabban, s hangosabban szól. Amint kinyitotta szemét, az erdő szélén, virágos mező közepén a fűben feküdt. Bágyadt kérdéseire távolból a falu templomának esti harangszója válaszolt. Mikor megdörzsölte szemeit, már tudta: ez álom lehetett csupán. Felállt, s leporolta szoknyáját. A földre bágyadt margaréta hullott. Hazavitte.


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!